Reggel felkelsz??

Reggel felkelsz, mindenféle csörgő, zörgő kütyükre, kipihentséged még koránt sem fejeződött be, de menned kell, menned, átgázolni a reggeli sötéten, az arc nélküli tömegen, gyerekek leadva megörzésre idegeneknek, családod ugyan ezt a napi önműködő élettelen rutint követi, csak épp nem veled, ők is csatlakoznak azon élettelen szemű emberek sokaságához, akik beállnak a sorba és elvonulnak azokra a helyekre, ahol mindenféle idegen emberrel vannak összezárva, akik vágyódnak ki a napfényre, de a zsúfolt iroda és egyéb természetellenes helyek szorításában egyre csak növelik stressz szintjüket. A gondolkodás mint olyan megengedhetetlen, hiszen a határidők, a főnökség által hozott megszorítások, az épphogy elegendő ebédidő, a kevésbé szimpatikus kollega, a megfigyelő kamerák, az elektromos póráz az autódban mind terelnek, hogy elfeledd emberi mivoltod és lealacsonyodj a gépek szintjére. 

Az alig várt nap végén kiszabadulsz a már újra a sötétség leple alá bújt tájba, rohansz tovább, hogy meglegyen a bevásárlás, hogy elhozd a gyereked a megörzőből, ahová leadtad, ahol ugyan nem érzi jól magát, mert nem veled  van, hanem végül is vadidegenekkel, de a neked való megfelelési vágy miatt kérdésedre, miszerint milyen volt a nap, az egyszerű :JÓ választ kapod. Persze, mert nem történt semmi, ami jelentőségteljes lenne, hiszen nem veled volt, mert Te leadtad őt, mint valami aznapra felesleges dolgot és közben ki tudja merre jártál?? ( gondolja ő ) Ezen gondolatokkal a fejében sietsz vele haza, hogy a másnapi ébéd és a lecke meglegyen, hogy a tiszta ruhát kikészítsd másnapra. Amikor megvagy mindennel és lepihensz kicsit, kezed automatikusan, a tökéletes programozásnak megfelelően rásiklik a kék hátteres doboz irányítójára, bekapcsolod a minden háztartásban szövegelő ládát és a napi kevéske gondolat közé beereszted azt a hatalmas mennyiségű teljesen felesleges információt, ami a mai napra is megoldja minden gondodat. Ennek hatására elalszol, persze a doboz továbbra is duruzsol neked, csak most már a tudatod is ki van iktatva, így minden kontroll nélkül kapod a szemetet és a mocskot a fejedbe, aminek köszönhetően egy cseppet sem foglalkozol magaddal, megbékélsz a rabszolgák életével, alszol, mintha másnap nem is kellene felkleni, pedig megint jön a reggel és a sötét és a csörgő, zörgő kütyük zaja és minden kezdődik előről. Várod a pénteket, pedig az csak egy ugyan olyan nap, mint a többi, lehet, még szürkébb, hidegebb és borzalmasabb, mint az előzőek voltak, de akkor is, ez a péntek, amikor már csak a mai napot kell kibírnod valahogy, hogy átélhesd a szabadság kis szeletét, amit hétvégének hívnak. Ezen a két rövidke napon talán foglalkozol a családoddal, vagy a barátaiddal, de ami még valószínűbb, beülsz a kékes hátterű doboz elé, mert megszoktad, hogy amikor nincs rabszolga élet, akkor ott vagy előtte. Eltelik egy nap és még egy, megint jön az útált hétfő és ezen monoton semmitmondó életnek messze nem nevezhető vegetálással olyan hamar elmúlik az a rövidke léted, hogy észre sem veszed, egyszer csak rádöbbensz, hogy a jöl megérdemelt nyugdíjas éveket éled, már nem kell korán kelni, mégis így teszel, már nem kell utálni a hétköznapokat, mégis hiányzik valami, fölöslegesnek érzed magad, végiggondolod a léted és rájössz, eltékozoltad azt, amit élettel is megtölthettél volna, csak azért, mert mások is így cselekedtek. Beálltál a sorba, nem merted vállalni Önmagad és az az élet, amiből csak egyet kaptál, most elmúlt és eltékozolódott, valahol elveszett, néhány emlékecske maradt csak de túlnyomó részt a nem szeretem dolgok maradtak meg. Már bánod, de utólagosan nincs  raklamáció!

Csak hogy tudd! Az emberek 95% a ezt az életet éli, akkor is, ha ki nem állhatja. Ha van mód a változásra, akkor sem lép, mert fél attól, hogy ki és mit fog szólni ahhoz, hogy Ő másképp akar élni, gyáva és nem is hisz magában, mert ugye ezt látja otthon, a mozik és a tv szuperhősei megtanítják arra, hogy ő csak egy kis porszem ebben a hatalmas világban.

Ha ezen írásból csak egy kicsit is magadra ismertél, akkor szólok, hogy ha nem tetszik, változtathatsz a sorsodon. Te döntesz arról, hogy bent maradsz e a birkák közt, avagy előlépsz a sorból és inkább a juhász szerepére váltod eddigi bégető létedet.

Gyenge vagy? Nem, csak gyáva! Meg tudod e csinálni, a kiemelkedést, ezt a monumentális váltást? Természetesen igen, de mint mindannyian tudjuk ( vagy még nem ) a sikernek nem titka van, hanem ára!!! Kérdés, hogy azok a dolgok, amik a létedből életet varázsolnak, megérik e azt az árat, hogy felkelj végre és kezdj el élni, vagy olyan kicsik, hogy az első kicsi akadálynál feladod??? Ez csak rajtad áll, vagy bukik! Szépen lassan, lépésről lépésre türelemmel megtehetsz bármit, amiről még csak álmodni sem mertél! Az első lépésben segítek, a többi a Te dolgod!

Ne feledd: Te döntesz! :)