Évadzáró, vagy nyitó....?

Üdvözlet kedves olvasóm!

Régen jártam erre, nem írtam mostanában a belőlem született gondolatokat, pedig akadtak bőven. Most kissé megkésve elenyésző gondolatimat billentyűzetre ( be ) vetem, hátha érdekel még valakit a terhes majmok lábukon egerekkel való átfutásának és örökbefogadásának posztolgatása az igencsak népszerű unaloműzőnek nemigen nevezhető arckönyv oldalain, a karácsony szellemétől már igencsak távol lévő, de az újévre vetülő előrejelzések közt még egy kis emészthető okoskodás.

A szokásos olvasgatás helyett átgondoltam kissé az idei ( elmúlt ) évet és mint mindig a köz gondolkodásának szembe menve írásra adtam a fejem.

Átértékelésem közepette megfogalmazódott egy olyan dolog, amit ezidáig is tudtam, de ilyen nyomatékosan még nem körvonalazódott.

Az év nagy részében megoldandó helyzetek és élethelyzetek tömegével találkoztam, ami utóbb visszatekintve a pozitív gondolatok azonnali megölését is eredményezhetné, ha nem én lennék!! :)

A jó kis szürke középszerűség gondolkodása egyből a minek szenvedjünk, minek is feszüljünk meg, úgysem lesz jobb a helyzet, mert azt már mások intézik, majd jól lehúznak még egy bőrt rólunk és ehhez hasonló negatív gondolatokkal feladják a harcot és aláírják az eltemetésük megrendelését, persze haladékkal, mert a csodákban való hit azért ösztönszerűen ott munkál bennük!!

Személy szerint én azt találtam, hogy a csodák csak akkor törnek be az életedbe, amikor megdolgoztál értük. Lehet, hogy nem is azon eredménnyel jönnek, amit vártál tőlük, csak dolgoztál keményen a kiszabott célodért, semmi nem történt, aztán még tettél rá egy lapáttal és megint a nagy semmi jött érte, ha itt feladtad a harcot, elbuktál és tudod, megrendenés a temetésről!

De ha addig mentél, amíg valami fény csillant az alagút végén, ha szerencséd volt, nem dudált és nem ő közelített feléd, ha mégis, akkor rossz alagútba kerültél... :) szokott az úgy lenni.

Szóval, ha az alagút végi fény nem a várt sikereket hozta el számodra, henem egy eszközt ahhoz, hogy könnyebben haladhass a kitűzött eredményeid irányába, akkor köszönd meg és ne azt mondd, hogy tessék, ez sem az! Vedd észre, hogy, kaptál egy útjelzőt, hogy jó az út, de még mindíg kell tanulnod, fejlődnöd, hogy megkapd, próbára vagy téve barátom, próbára, ami eldönti, hogy egy hatalmas ajándék lesz e a jutalmad, vagy csak egy kis semmi ( bár most azért a semmiért is örömódákat zengenél ).

Ha többre vagy méltó, akkor a többet kapod, nevezzük dupla, vagy semmi játéknak, amíg te odabent tudod, hogy neked a nagy jár, akkor azt fogod megkapni, de sose feledd megfizetni az árát!

Álljon itt egy idézet Hobótól: " A sikernek nem titka van, hanem ára" 

Kis siker, kis ár, nagy siker, nagy ár! A nagyság átka, hogy nagyon fizetsz érte, ha hajlandó vagy megadni az árat, megkapod, ha nem, akkor maradsz a középszerűség szürke posványába ragadva és élheted a modernkori rabszolgaság mindennapjait, ahol számolod a gyűlölt hétfőket és a várva várt péntekeket.

Kis számolással rájössz, hogy ez nem több, mint egy átlag életben 3484 útált hétfő, és éppen ennyi a várva várt péntekből no meg a köztük megbújó, észrevétlenül, élet nélkül elmúló többi nap.

(6 éves korodig nemigen érdekelnek a napok, amikor beindul / beindítják a mókuskerekedet, onnantól számolva 73 éves korodig. )

Ha esetleg minden napra odafigyelnél és észrevennéd azt, hogy azok a napok is léteznek az életedben, akkor máris lenne az életedben 24465 napod!!!!

Szerény véleményem szerint a második megközelítés utca hosszal többet adna neked, mint az első változat. Valamivel több élettel a létedben!

Szoktam volt mondani: Te döntesz! :)

A másik, ahol hiba szokott generálódni, az a mások hibáztatása és ellenségkép alkotása. Tudod, mindenért más a hibás és a felelős, én a kis szegény legény / lányka nem tehetek semmiről és jaj szegény kicsi én!!

Nos! Ha valaki keresztbe tesz neked, ha a főnököd minden nap kikészít, esetleg kitesz a munkádból az utcára, abban a pillanatban gyűlölni fogod és elkezded sajnálni magad, holott ennél jobbat nem is tehetne veled, meg kellene ünnepelned és áldani a nevét, mert pont most tett egy szivességet, amivel téged tanulásra, fejlődésre és ezáltal kiteljesedésre kényszerített. Én személy szerint megelőzöm ezeket a dolgokat, ha nem érzem magam, otthon abban a közegben, ahol épp vagyok, akkor előbb lépek, minthogy az az általam elvárható munka és teljesítmény rovására menne. Ennek köszönhetően 8 év alatt ( mindjárt 9 ) 4 szakmában 29 munkahellyel " büszkélkedhettem ".

Mindegyik által fejlődtem és rengeteget tanultam belőlük, de azt is tudtam, mikor kell onnan távoznom, mert kihoztam magamból az ottani lehető legjobbat és a fejlődés lehetősége már nem volt benne a helyben.

Ha benned is ott a vágy és te is tudod magadrról, hogy sokkal több van benned, ha az a kis gondolat ott van benned, mint kavics a cipődben, akkor legyél bátor és kezdj el végre magadtól felkelni abból a kényelmes kanapéból, amit munkahelynek hívnak! Nem csak ez a megszokott megoldás létezik, sőt a mai világban egyre kevésbé működik, ezt is láthatod, ha nyitott szemmel jársz a zombik társadalmának hétköznapjaiban. Lépj magadtól, mert ha nem vagy elég bátor, hidd el segíteni fognak azok, akiket előbb gyűlölni, majd hosszú évek múltán áldani fogsz. Amíg másnak adod át az életed irányítását és hatalmas egóddal azt hiszed, te teszed azt, addig nem vagy más, mint egy mulatságos marinett bábú a főnökeid és a kupoláscirkusz ( parlament ) élősködőinek kezében!

A mai napon átgondolva a múltat, hálát kell adjak mindazoknak, akik sikertelenül, vagy sikeresen keresztbe tettek nekem, hiszen tanultam belőle és fejlődtem általuk. 

Hálát adok a sorsnak azért, mert két barátom is továbbléphetett a következő osztályba erről a földi létről, ugyanis tudom, hogy ők már jobb helyen vannak és  megtanultam, hogy az élet akár most, ebben a percben is véget érhet és ha nem élek meg minden másodpercet, akkor ez mind mind eltékozolt idő!

Hálát adok azoknak akiknek segíteni tudtam báriben is az elmúlt évben és életben, mert ezáltal én is több lehettem, Hálát adok az új és a régi barátaimért, mert rajtuk kerszetszül még jobban megismehetem önmagam.

Hálával tartozom minden egyes nap tanításáért, ha észrevettem, ha nem. Hálát adok a Rosszkedvű napokért, mert csakis ezek tudatosulásával érthetem és becsülhetem meg a jókedvű és vidám napokat.

Hálás vagyok minden elutasításért és minden igenért, mert tudom, hogy kell még sokat fejlődnöm, de tudom azt is, hogy jó úton járok!

Hálás vagyok minden őszinte szóért, mert azok kellenek, akkor is, ha fájnak, hálás vagyok minden ki nem mondott és esetleg hazug szóért és kifogásért, mert megtanultam már észrevenni őket és ezáltal tudhatom, kivel nem kell többé bizalmat ápolnom. Rengeteg dolog érdemel még hálát így az évnek ezen összefoglalójában és mind az említett, mind a ki nem mondott ( le nem írt ) dolgokért, tiszta szívből hálás vagyok, de leginkább 

( figyelem Önös megnyilvánulás következik ) saját magamnak vagyok hálás, a hozzáállásomért, a kitartásomért, a tanulási vágyamért, a döntési képességemért, a másoknak való segítő szándékomért, az odaadásért, az önzetlenségemért az igazságérzetemért, a hűségemért és lojalitásomért és végül de nem utolsó sorban a szerénységemért! :)  

Hogy mindehhez Te kedves olvasó mit szólsz? Sajnos azt kell mondjam, most nem érdekel. Ha gondolod, készíts te is egy ilyesmi évértékelő bejegyzést magadnak,(!!) ha nem, akkor sem foglak kitagadni ( nem is lenne honnan ), a szokásos záró mondat következik: 

 Te döntesz! :)

U.i.: Mindenki boldog új évet kíván mostanság, én kicsit másképp gondolom:

Te légy boldog, ne az új év!!

További szép napot barátaim!

További infókért látogass el a weboldalamra:

https://endontok.com