Egy érdekes észrevétel!

Szép reggelt kedves látogató, olvasó!

Szép őszies reggelre ébredtünk ma! A mai ébredésem után átgondoltam a mai tennivalókat és a tegnap tapasztalatait. A teendők nagy részét gyorsan letudtam, játszottam a kutyámmal, családi beszélgetéseket folytattam, barátok és egy kedves hölgy hangját élvezhettem, elvégeztem a napi szükségszerű feladatokat megszerveztem az előttem álló délutánt és elgondolkodtam azon, hogy mennyire jó dolog az, hogy magam oszthatom be az időmet, arra fordíthatom az energiáimat, amire csak szeretném... Viszont nem hagyott nyugodni egy beszélgetés, amit a napokban folytattam egy rég nem látott ismerőssel!

Érdeklődött, hogyan élhetem én így az életem, amikor ő reggel épphogy felkel, már rohan is a munkába, ott egész nap figyelnek rá és ha kicsit is megpihen, már jelzik is neki, hogy jobb lenne hajtania, mert levonnak az amúgy is kevés fizetéséből, és különben is köszönje meg, hogy ott lehet és dolgozhat. Mindezek után rohan bevásárolni, haza főzni, ellátni a családot és már vége is a napnak, ami holnap ugyan így indul előről. Tudom miről beszél, mert régebben nekem is volt ilyen munkám ( egészen az akkori főnökség első hasonló megnyilatkozásáig ) aztán léptem onnan, mert tudtam, hogy ennél csak rosszabb lesz a helyzet.  Hogy ő miért viseli el mégis mindezt, nem tudom, de egy érdekes hasonlat jutott eszembe, amit meg is osztottam vele ( neki nem annyira tetszett ).

Olyan ez, mint a Titanic egyik utasa, aki elkeseredetten kapaszkodik a hajó korlátjába, és hiába hívják a mentőcsónakba, nem hajlandó kiszállni, mert megvette a jegyét  és ő már csak azért is ezzel a hajóval akar továbbmenni! Ez a tipusú gondolkodás jellemző az emberek egy részére a világban, de tudjuk jól, hogy hova vezet mindez! Ragaszkodik ahhoz, amit nem szeret, aminek tudja, hogy számára kedvezőtlen vége lesz, boldogtalan benne és mégsem mer lépni!

Ezek a gyáva emberek, akik bár nem szeretik a munkájukat, tudják, hogy hosszú távon rettentő nagy problémákkal kell szembenézniük, de mégsem hajlandóak meghozni egy döntést, hogy valamit változtatni kell. Úgy élik le az életüket, hogy szinte automata üzemmódba kapcsolnak, így elviselhetőbbé próbálják tenni a már már szánalmas életüket. Miért van az, hogy a távirányító olyan erős mágnest tartalmaz, ami a kanapéba szorítja az embert? Miért van az, hogy a legtöbb ember most elismerően bólogat, miközben ezen sorokat olvassa? Miért van az, hogy a legtöbben tudják, hogy valamit kezdeniük kell magukkal? Miért van az, hogy néhány ember annyira nem akar fejlődni, hogy a növekedésre vágyó és tenni akaró embereket is megpróbálja lebeszélni a szükséges változtatás tényéről? Észerevételem szerint ennek az az oka, hogy mivel ők lusták és gyávák változni, nem akarják azt, hogy más ezt megtegye, mert az bizonyíték lenne a saját gyáva és lusta életképtelen gondolkodásukra.

Szerencsére már egyre több ember értette meg, hogy egyetlen dolog van a világon ami állandó és az a változás! Ha nem változol a világgal, akkor lemaradsz és még mindig kőbunkóval hajszolod a mammutokat. Ez a biztos út a boldogtalan, semmitmondó élethez!

Miért ne tennéd meg, hogy elkezdj valamit tanulni, valamit létrehozni, ami segíti az önbecsülésedet, ami boldogságot okoz számodra, amivel hozzájárulhatsz mások életéhez... Véleményem szerint a boldogság mérőfoka, hogy minél több embert tegyél boldoggá!

A legtöbb ember most elgondolkodik ezen írás lényegén. Persze nem mindenki! De van még intelligencia a világban, melynek köszönhetően a többség meri vállani a kérdéseit és mer kérdezősködni, hogy hogyan és merre indulhat el, hogy szebb és boldogabb életet élhessen. Az erő mindnkiben ott van, kérdés csak az, hogy mennyire akarod ezt megvalósítani! Legyetek bátrak, kezdjetek el élni... 

A kezdetek gombjára kattintva elidulhatsz egy új úton!

Én egy nagyon kellemes és boldog napot kívánok nektek! Üdv!