A nekrolátria mint jelenség a mai világban!

Minden kedves és kedvetlen olvasóim!

Mai napon kicsit érdekes történet vezetett arra, hogy írjak nektek egy igen sokakat érintő élethelyzetről!

Kezdjük is mindjárt a cím értelmezésével. A nekrolátia halottimádást jelent. Értelmezésemben vannak olyan emberek, akik bár életükben nemigen szerették, vagy csak nem mutatták ki szeretetüket, érzéseiket egy ember, vagy embercsoport iránt, viszont annak eltávozása után talán megbánásból, talán bűntudatból nem tudják elengedni a másik dimenzióba távozót és teljes mértékben ragaszkodnak hozzá, mintha még ott lenne velük és próbálják megadni azt a szeretetet, amit addig kellett volna, amíg lehetőségük lett volna rá!

Gondolom azzal mindannyian egyetértünk, hogy aki, ami meghalt, azt el kell temetni, le kell zárni és első sorban nem azért, mert rossz sőt lehetett fenomenális is, de akkor is egy halott ember, vagy eszme, ami már nincs, ha magunk mellett hagyjuk, kórságokat és járványokat terjeszt. 

Lehet nehéz, vagy egyeseknek kivitelezhetetlen az elengedés és a saját életük továbbvitele, de meg kell tudnod csinálni, különben te is belehaltál a másik elvesztésébe és onnantól bár kívülről azt látják, hogy élsz, belül egy élő halott lettél!

Megtalálható egy igen erőteljes hasonlat ezzel a témával kapcsolatban a világban élő ( vagy épp csak élőnek látszó ) emberekben!

Azért, mert valami nem sikerült az életükben, vagy épp egy olyan életet élnek, amely nem tetszik számukra, beleragadva kilábalásért egy lépést nem téve ülnek és várják a kegyes halált, pedig az már meg is történt velük, csak még nem ásták el őket!

Ha létezik a feltámadás, akkor az itt ebben az életben van, ha létezik a paradicsom, az itt van, csak el kell döntened, hogy akarod e és hajlandó vagy e megfizetni az árát!

A pokol teremtéséhez mindenki ért, ahhoz nem kell nagy művészet, csak beállsz a sorba, bégetsz kicsit, szidod azt az átkozott hétfőt, a főnöködet, a sok hülyét az utakon, a mindenért mást hibáztató mentalitást felvenni könnyű, várod a szent pénteket, hogy menekülhess a szánalmas hétköznapoktól, bele a hétvégébe, amikor is keresed a helyed, hogy mivel is töltsd el az a két rövidke napot, próbálod abban a két napban megélni az egész életedet...

Most épp bólogatsz és szórod a betanult szöveget, hogy pedig mindenki így él és ez az élet... és máris visszakanyarodtunk a nekrolátia megteremtéséhez!

Ragaszkodsz egy beidegződött valamihez, ami bár nem működik, mégis kitartasz mellette,automatikusan.

Ha ezt észreveszed, máris elindultál egy olyan úton, ami a megoldások felé vezetnek.

Amilyen hatékonyan megkérdőjelezted eddigi életedben a számodra új dolgokat, most ugyanezzel a hatékonysággal kérdőjelezd meg az eddigi berögzüléseket, amik az elmúlt években jellemzőek voltak rád, amik a lejtőn lefelé vittek és ha nem változtatsz, egyre meredekebben fognak a végcél felé vinni... de a Te céljaid nem lefelé, hanem inkább fent vannak.. Könnyebb a lejtőn leszáguldozni, mint hegymenetben kaptatni, de a kilátás feltről szép, lent csak a hűvös, nyirkos földillat vár rád!

Döntsd el végre, hogy továbbra is ragaszkodsz a hullák ápolgatásához, vagy felállsz végre, megásod a sírjukat és beleteszed őket megillető helyükre!

Ha te nem döntesz, az is döntés, akkor majd más, vagy maga az élet fog dönteni sorsodról!

Az pedig a legritkább esetben adja azt, amit te szeretnél!

Remélem keltettem gondolatokat benned. Ha igen és nem találsz megoldást, keress meg!

További infókért látogass el a weboldalamra:

https://endontok.com

 Ha nem, örülök, hogy olvastál!

Hisz tudod!!! Te döntesz! :)

Szép napot!